Max von Spee

A kör bezárult

2012-01-23T23:30:00.000+01:00

És újra szabadon lélegzem. :)

Modern múzsa - I.

2012-01-15T21:43:00.009+01:00

"Aki nevet, azzal együtt nevet a világ. Aki sír, az egyedül sír"

A kezdetektől szinte napjainkig a művészet, mint a közösség önkifejezésének és identitásának egyik meghatározó eszköze volt, mint közösségi élmény létezett. Az emberek a dalnokok hívó szavára összegyűltek, és táncolni kezdtek, legendákat és történeteket olvastak és adták tovább, szobrokat állítottak és épületeket emeltek a köz javára.

Csak a XX. század hajnalán, amikor a művészeti ágak sohasem látott infláción mentek keresztül, jelentek meg az első modern múzsák, akik nem a már megszokott és kitaposott ösvényen keresztül vezettek a társadalom csúcsára, hanem távoli derengésként hívogatták a meggyötört művészeket egy rideg és magányos keresztútra. Ezek a tökéletlen nimfák, kik talán a múzsák letagadott és eltitkolt gyermekei, élet és halál közt lebegve, gyötrelmekkel teli rótták az Olümposz alatti erdőket, és egy háborúkkal és keserűségekkel teli évszázadban végre utat találtak maguknak az emberek világába, így most hasonszőrű lelkeket csábítgatva járnak köztünk.

Egy ilyen múzsa, mely önmaga tökéletlensége miatt az idők végezetéig tartó szenvedésre van kárhoztatva, örökké magányos, és mindenkitől ugyan olyan távol áll. Mivel azonban fájdalmában találja meg önmagát, és tökéletlensége az identitása, szenvedéseire nincs orvosság. Az ilyen múzsa nem fogadja el senki szeretetét, és ezért senkinek sem adhat boldogságot.

Először megcsillantja szépségét, hogy minden szempár rá szegeződjön, majd kitárja lelkét, melyet csaliként vet be, hogy magához hasonló embereket gyűjtsön maga köré, elnyerve szimpátiájukat és csodálatukat, mindaddig, amíg meg nem találta a megfelelő áldozatát, aki túláradó érzéseitől hajtva szentélyt épít és oltárt emel neki, melyre felteszi szívét, mint szerelme zálogát, és ekkor, amikor minden díszlet a helyén van, feláldozza azt immár szolgává alacsonyodott imádója szeme láttára. Ezzel azonban a dolognak még egyáltalán nincs vége, mivel a költő szíve prométheuszi mód újra és újra megújul, hiszen szerelmének forrása a parttalan vágyakozás kielégítetlen-ségének fájdalma. Ez a színjáték újra és újra megismétlődik mindaddig, amíg a költő bele nem hal, vagy egy józanabb pillanatában úgy nem dönt, hogy egy másik múzsát keres. Azonban a múzsát a költő halála vagy távozása teljesen hidegen hagyja, hiszen neki csak az áldozatra van szüksége, nem hódolója lelkére.

És hogy mi végre történik ez a sok felhajtás? Végtelen szenvedésükben és fájdalmukban a költő és a múzsa is felmászhat egoizmusának csúcsára.

Küzdj és bízva bízzál

2012-01-02T21:20:00.002+01:00

s visszatér, ki eltávozott, hogy erőt adjon az új csatákhoz.

Újra együtt. :)

Az utolsó csókon túl... #2

2011-07-03T22:53:00.003+02:00

Semmi értelme régi szerelmekkel találkozni. Aki elhagyja a másikat, abban már semmi szeretet sem maradt, ellenben akit elhagynak, élete végéig őrizni fog magában legalább egy kis szeretetet a másik iránt.

Az utolsó csókon túl... #1

2011-05-25T23:25:00.007+02:00

...nincs semmi.

DiLEMmák 1.

2011-04-26T23:45:00.009+02:00

Ha az ember úgy érzi, valami érdekes jutott eszébe, ami talán érdemes arra, hogy leírja és megossza másokkal, csöppet sem új keletű problémával néz szembe akkor, ha arra gondol, hogy ezeket a sorokat valahol, valaki már korábban lejegyezte előtte. És mivel egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a gondolkodó emberek, valamint szellemi produktumaik számának növekedése megállna, valóban sietnünk kell, ha nem szeretnénk, hogy valaki megelőzzön bennünket. Ez a dolog azonban csak azoknak adhat okot csüggedésre, akik kizárólag a nyelv világában kívánnak emlékezeteset alkotni, de talán némi vigaszt jelenthet számukra, hogy a lehetséges irodalmi művek száma annak ellenére végtelen, hogy az építőelemek, vagyis a betűk és szavak mennyisége véges. Azt azonban már csak csendben tenném hozzá, hogy az értékes művek száma már cseppet sem az. De ha esetleg mégsem kívánunk bejutni az irodalom Parnasszusába, némi tehetséggel megáldva, még mindig lehetünk sikeres és jól fizetett szerzők, amennyiben sikerül meglovagolnunk az irodalmi divat hullámait. Az eredetiségről azonban már a kezdet kezdetén mondjuk le. Még a legnagyobbak is megelégedtek az egyediséggel. Ne legyünk telhetetlenek.

Köszönhetően a fentieknek, az olvasó sincs szerencsés helyzetben. Még ha csak kedvenc irodalmi műfajának minden egyes művét szeretné elolvasni, akkor is lehetetlen vállalkozásba fogna, ha az alvást és evést leszámítva semmi mást nem csinálna, mint olvasna. Arról nem is beszélve, hogy minden műfajban olyan mértékű a ponyva, a szenny és a fércmű aránya, hogy az értékesebb művek kiválasztása temérdek időt vesz igénybe, és könnyen megeshet, hogy az ember értéktelen dolgokra pazarolja az idejét. Így ha az ember ezek után mégis olvasni szeretne, nem marad más hátra, mint hogy másokra hagyatkozik az olvasnivaló kiválasztása során. Persze időnként azért megteheti, hogy kockáztasson, és egy-egy könyvet véletlenszerűen, vagy csak a külseje alapján kiválasztva vegyen le a polcról. Attól tartok, egyes megátalkodott könyvmolyok extrém sportként űzik az ilyesmit, és izgatottan mutogatják egymásnak a véletlen folytán kezükbe akadt könyveket, melyekről azonban mindig csak elolvasás után derül ki, hogy főnyeremény volt-e vagy csak egy közeli mellé.

Habár mindezek után könnyen érezhetjük a dolgot kétségbeejtőnek, a helyzet nem reménytelen, hiszen minden egyes gondolkodó emberben megvan az a lehetőség, hogy maradandót alkosson, s neve és műve hosszú időre fennmaradjon. Mindenekfelett pedig az ember attól ember, hogy nem nyugszik bele semmilyen helyzetbe, és akkor is a maga útját járja, amikor minden ésszerű számítás más irányba mutat, mert az ember az egyedüli lény, mely képes arra, hogy megváltoztassa a körülményeket és ne a körülmények változtassák meg őt. Ehhez azonban két végtelenül emberi dologra van szükség: hitre és szenvedélyre. Enélkül jobb, ha meg sem próbálja.

Pobeda pod suncem*

2011-03-23T23:59:00.015+01:00

A buddhizmus a gyenge emberek vallása(?)

1. Egyesek azt mondják, ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Én azt mondanám, erősebbé és kevesebbé.

A harc a túlélésért nem csak rajtunk kívül, bennünk is zajlik. Gondolatok, érzelmek, eszmék harcolnak elménkben és szívünkben a maguk jussáért, de csak azoknak van helye a nap alatt, melyek ama külső harcban is megállják helyüket. Ha egy érzés, egy vágy folyamatosan tévútra visz bennünket, vagy átadja helyét egy másiknak, vagy velünk együtt pusztul el. A körülmények, a világ törvényei, az események kiszámíthatatlan sodrása, az egymásnak feszülő emberi akaratok áradata, csak annak ad teret, mely alkalmazkodni tud ehhez az egyszerre törvényszerű és kiszámíthatatlan rendszerhez. Ami részévé válik, ami alkalmazkodik, ami sikeresen másolja le a győztes stratégiát, az túlél. Minden, ami felesleges, ami akadályoz, ami zsákutcába visz, eltűnik.

Az út, amin járni kell mindig változik. Néha kiszélesedik, teret engedve a változatosságnak, néha összeszűkül és uniformizál. Szerencsés az a kor, mely széles úton járhat.

2. A vágyaim forrása, mely lelkem legmélyén szunnyad, oly távol van tudatom fénylő pontjától, hogy szinte teljesen sötétségbe burkolódzik. Az akarat, mely megismerésükre törekszik, mely egész közelről akarja szemügyre venni őket, újra és újra falakba ütközik, a homályban tapogatódzik, tévelyeg, de meg nem szűnik. Ha csak egy-egy pillanatra is és mindig máshol, de megérinti őket, így rakva össze az apró darabokból az összképet.

[...]

Egyetlen magasztos cél munkálkodott bennem, mely sorozatos kudarcok árán sem szűnt meg létezni: Megtalálni azt a valakit, aki abban a formában valósítja majd meg bennem a tökéletes szerelmet, ahogy az a lelkem mélyén szunnyad. Nehéz és rögös utat jártam be, amíg el tudtam jutni a megfelelő lelki állapotba, mely alkalmassá tett arra, hogy az a valaki, aki ki volt választva erre a tragikus és minden bizonnyal szükségszerű élményre, beléphessen az életembe.

Azonban nekem, mint az átlagtól eltérő személynek, olyan valakire volt szükségem, aki maga is ritkaságszámba megy. Olyanra, aki tiszta fénnyel ragyog, mégis homályba burkolódzik, aki ugyan színes, de mégis szürke lepel borítja. Egy olyan kapun akartam belépni, mely nem nyílik meg akárkinek.

Azt mondják, a nagy győzelmek arról ismerszenek meg, hogy a győztes maga sem tudja pontosan, mi volt a siker záloga. Ezért bárki is kérdezi, soha sem tudnám megmondani, miért én léphettem be azon az ajtón, bár bizonyosan fel lehetne állítani tudományos alapokon egy elméletet, mely vagy igaz, vagy nem, de mindez részletkérdés. A győzelem azonban csak akkor lehet teljes, ha meg is tudjuk tartani, ám hamarosan kiderült, hogy valójában az igazi küzdelem csak ezután kezdődik, mivel az igazi harcot önmagammal szemben kellett megvívnom. A helyzet komolyságát tekintve mindössze két választásom volt. Vagy teljes egészében vereséget szenvedek, vagy egy részemet feláldozva kerekedek felül a harcban. Az utóbbit választottam, vagyis az életet.

3. Azt hiszem, az emberek többsége soha nem kapja meg az életben azt, amire igazán vágyik, talán mert a többségük nem is tudja, hogy mi is az igazán. Azonban megkapni ezt a valamit, olyan érzés, amit semmi mással nem lehet összehasonlítani, és sajnos tragikusan igaz az is, hogy csak az elvesztése után jövünk rá, mit is jelentett számunkra. Az űr, ami utána marad, mérhetetlen, és szinte lehetetlen betölteni, érhető, hogy sokan válasszák inkább a halált, mint hogy együtt éljenek a fájdalommal. Pedig ha csak egy pillanatra is meg tudnának feledkezni a fájdalomról, rájöhetnének, hogy az igazi szabadság kapujához érkeztek, és abban a pillanatban választhatnak, hogy élnek vele, vagy inkább egy másik szenvedély rabjává válnak, ami, sajnálatos módon, soha sem adhat oly boldogságot, mint az, amit elvesztettek. Ellenben a szabadság...

* Győzelem a nap alatt.

Amikor nincs mit mondani, pedig lenne mit mesélni

2011-02-20T23:19:00.002+01:00

Nem tudok mit mondani. Keresem a szavakat, mondatokat rakok össze, bejegyzésekig jutok el, de mégis, egy sem áll össze kerek egésszé...

10 hónapot harcoltam végig. Kiálltam az élet talán legsúlyosabb pörölycsapásait, anélkül, hogy céljaim érdemben változtak volna.

Most a csatazajt lassan felváltja a csönd. Az üresség némasága. Időre van szükség. Időre és fényre, hogy a letarolt táj újra virágba boruljon.

Az ember, aki ott sem volt

2011-01-28T00:38:00.008+01:00

"Teljesen mindegy, hogy ki mit tud rólunk, és mennyire nyílunk meg másoknak. Minden emlék, utód és alkotás, mit magunk mögött hagyunk, elenyészik egy nap, mert a nemlét végtelenjében csak egy szempillantás az élet."

Felhők

2010-05-15T00:53:00.002+02:00

"Csillagom felhők takarják. A nap se süt. Lelkembe örök ősz költözött."

Boldog vagyok

2009-07-16T11:18:00.002+02:00

Ezért nem érdekel már egy ideje a blog írás. :)

Blog

2009-04-06T18:09:00.001+02:00

Jelenleg nem tudok blogot írni, mivel nincs otthon a gépem, munkahelyen pedig nincs időm, pedig volna miről. Amint tudok, újra írok.

Út szeli ketté

2009-03-05T00:14:00.008+01:00

1. Még valamikor régen, a XXI. század hajnalán, amikor még nem volt mobiltelefon és internet, vagy legalábbis mi még semmit sem tudtunk róluk, mert még a bringa és focilabda tengely körül forgott az életünk, majd minden nyáron a selymesi hittanos táborban töltöttem egy rövid hetet. Selymes Kiskunfélegyháza után az első megálló, ahol csak személyvonatok állnak meg, és akkoriban igen hosszú ideig tartott elvonatozni odáig.

A szállásunk egy idős bácsi tanyája volt, aki azóta ismerte a monori plébánia hittanos csoportját, hogy egyszer, talán még a hetvenes évek végén, beengedett száradni a portájára egy bőrig ázott kiránduló csoportot. Ő volt Feri bácsi. Én már 10 éves fejjel is csak nomád táborként emlegettem a tanyáját, hiszen a kamrában aludtunk (csak a fiúk, a lányok a szobában) és lavórban fürödtünk. Ennek ellenére Feri bácsi birodalma maga volt a paradicsom, ahol minden olyan gyümölcs megtermett, ami híressé teszi ezt a földet: szőlő, alma, őszibarack... Soha többé nem ettem olyan jó őszibarackot, mint ott, akkor.

A tábori koszt egyszerű volt. Az első egy-két nap azt ettük, amit magunkkal vittünk (a szendvicseinket bedobtuk a közösbe), később pedig jött az elmaradhatatlan paprikás krumpli, vacsorára pedig tanya trutymó, ami emlékeim szerint halkonzerv, főtt tojás, és talán főtt krumpli pépesített keveréke lehetett. Mindezek mellé pedig rétegvíz és gyümölcs minden mennyiségben.

A nap nagy részét játékkal töltöttük. Kártyáztunk, társasjátékoztunk vagy előadtunk valamit a többiek szórakoztatására. Egyébként pedig kirándultunk. Nagyon sokat. Mivel Selymes a Kiskunságon terül el, ezért sohasem kellett hegyet másznunk, viszont legalább annyira kimerítő volt a nyári melegben a sehová sem vezető földutakon, vagy a végtelen mezőkön bandukolni. Az alföldi erdők azonban rengeteg izgalmat és érdekességet rejtettek magukban. Őzet lestünk, és töltényhüvelyeket gyűjtöttünk. Az erdőben pedig a végtelen titkot láttuk, és azt is odaképzeltük, ami ott sem volt. Így láttunk egy vékony és egyenes fatörzset, a tövében néhány kinövéssel messziről földbe szúrt ásónak, és rettegtünk, hogy a gyilkos hajlamú tulajdonosa a közelben ólálkodik. Égészen addig, amíg közelebbről is meg nem néztük...

Kihasználva a hosszú telek adottságait, és azt, hogy a lányok számára fenntartott mosdóhely csak három oldalról volt lepedővel eltakarva, a lugasok közt előrekúszva lestük meg őket mosakodás közben. Persze tilos volt akkor elhagyni a tanyát, de hát mégis ki az, aki hatékonyan vissza tudja fogni a serdülő fiúk kíváncsiságát? Mert a feladat azért nem volt olyan egyszerű. Először is ki kellett szökni a kapun, majd észrevétlenül elfutni a telek végéig a kerítés mellett, végül pedig a kerítés alatt bemászni, és a szőlő sorok közt előrekúszni. Egy idő után már annyira profin ment a dolog, hogy felvételi vizsga nélkül is bekerülhettünk volna bármelyik elit kommandóba.

1996-ban jártam ott utoljára, és már akkor arról beszéltek, hogy hamarosan út fog a közelben épülni. Akkor még nem tudhattam, hogy nem valami kis mellékútról van szó két falu között, hanem az M5-ösről. Azokat az erdőket és mezőket, ahol gyermekkori élményeink közül oly sok kedveset szereztünk, úgy szelte ketté a jövőt és haladást jelképező autópálya, mint ahogy a kés az ünnepi tortát. A jövő eljött, és mindenki örömére keresztülcsörtetett a múlton.

2. Réges-rég, amikor épp nem vidéki tanyákon, vagy távoli tájakon süttettem a hasam, nagymamám vidéki házában, Monoron töltöttem az időt. Anyám nem szerette a városi életet, ezért péntek estétől vasárnap estig itt voltunk. Habár a sokat látott, mindig félkész házat nehezen lehetett volna meghitt családi fészeknek nevezni, (de ez a történet talán majd egy másik bejegyzés témája lesz) én azért a körülményekhez képest jól éreztem magam, és igyekeztem megtalálni a gyermeki boldogságot. Akkoriban állandóan Csabival lógtam, és rengeteget bicikliztünk a városban és a környékén. Az egyik kedvenc helyem a Monor melletti dombok közt elterülő borvidék volt. Fantasztikusan jó terepek vannak arrafelé, ahol öröm száguldozni a cangával. De csak ha szimplán egyedül akartam lenni, akkor is oda tekertem ki, mivel arra felé nagyon ritkán járnak emberek. Nehéz leírni azt az érzést, ami akkor keríti hatalmába az embert, amikor a végtelen mezőket és a kéklő nyári eget nézve elmereng. Egy lépéssel talán közelebb kerül önmagához.

Tavaly nyáron, kihasználva az új autó adta lehetőségeket, Gergővel elmentünk egy kicsit rallyzni a dombok közé. Olyan újdonságokat fedeztem fel, amelyeket a korábbi biciklis túráim során nem. Láttunk olajkutat, birkákat terelő juhászt, mindenféle érdekes apróságot, és megkerestünk egy tavat, amiről kiderült, hogy már csak térképen létezik. Eregettünk sárkányt, és majdnem beleragadtunk a mély homokba, de végül maximális fordulatszámon pörgetve a motort sikerült kimászni belőle.

Ha újra látni szeretném ezt a jelentéktelen, de számomra mégis oly sokat jelentő földdarabot, sietnem kell, ugyanis hamarosan ezt az édent is egy autópálya fogja kettévágni a haladás és a jövő felszentelt nevében.

Kisembertudományi gyorstalpaló

2009-02-18T23:05:00.003+01:00

"Ha lenne egy felesleges életem, úgy élném, mint Jay vagy Randal."

Annak idején tetszett a Jay és Néma Bob visszavág c. film, és mivel nemrég olvastam a wikipédián, hogy a két gyepmester a Dogmán kívül más filmekben is feltűnt, keresni kezdtem. Így botlottam bele Kovács Kevin, azaz Kevin Smith univerzumába, ahol bolti eladók és képregényrajzolók üldözik a boldogságot, a meccshez pedig két fűfej asszisztál, akik közül az egyik maga az író-rendező.

Megnéztem a Clerks I és II-őt, a Mallrats-t, a Chasing Amy-t, valamint a Zack and Miri Make a Porno-t.

Kevin ritkán szólal meg a filmjeiben, az általa alkotott karakterek azonban sokkal bőbeszédűbbek. Ugyan azt mondják el szavaikkal, és tetteikkel, vagyis az életükkel: kis ember vagyok, az is maradok, de boldog vagyok/akarok lenni.

Először úgy éreztem, hogy Kevin filmjeiben valami hibádzik, de én álltam hozzá rosszul a dologhoz. Annyira hozzászoktam a heroikus történetekhez, hogy a filmek megnézése után hiányérzetem volt. De ha belegondolunk, az életben nincsenek csodák. Ez itt a 200 éves amerikai fogyasztói társadalom, ahol a pénztárcád határozza meg, hogy ki vagy. Az anyagi helyzetünkön drasztikusan változtatni (mármint pozitív irányban), még a lehetőségek országában sem könnyű. De a szóban forgó figurák teljesen egy síkon mozognak, anélkül, hogy keresnék a kitörési pontokat. Ok. Fogadjuk el ezt a helyzetet, mert itt, ahol minden lehetséges, sincs másképp. Nem is ez a lényeg.

Kevin karaktereivel könnyű azonosulni, amennyiben 5 percre félre tudja tenni az ember a vágyálmait. És most nézzen mindenki őszintén a tükörbe! Amennyiben nem egy bérből és fizetésből élő magyar ember néz vissza rá, kapcsolja ki a számítógépét.

Mert milyenek is vagyunk mi? Becsületesen dolgozunk, mint Dante, aki a szabadnapján is bemegy, ha a főnök úgy kívánja, de legszívesebben folyamatosan lógnánk, és tini lányokat kúrnánk, mint Randal. Csak nézünk, mint Rozi a moziban, közben nagyokat gondolunk, de nem szólunk egy szót sem, mint Néma Bob, de leginkább beleordítanánk a világba azt, amit épp érzünk/gondolunk, mint néha Jay. Ellenpárok ők, akik valós és vágyott énjeinket testesítik meg.

Kevin csak megmutatja az egyszerű valóságot, kimondja perverz kis vágyainkat, elmeséli azt, amit mi csak a legjobb barátunknak merünk, de azt őszintén. Ebben az univerzumban mindenki találhat egy olyan eseményt, jelenetet, sztorit, helyzetet, ami nagyon-nagyon hasonló ahhoz, ami vele is megtörtént. Még ha nem is volt annyira mókás, azért jó visszaemlékezni rá. Jó azt érezni, hogy igen, ilyen velem is volt, de én nem maradtam az a szerencsétlen léhűtő, mint ezek. Ha mégis, akkor legalább a kisemberségemben rejlő boldogságot/örömöt/mókát is bemutatta végre valaki.

17 és fél év

2009-01-27T22:01:00.007+01:00

1, A napokban ellátogattam apámhoz, mert az idén még nem tettem ilyet. Mivel ő is egy átlagos magyar háztartásban él, a nappali, és így tulajdonképpen a lakás, középpontja a TV. Talán ezért is kapcsolom be mindig, ha ott vagyok, de mivel apám mindig is nagy videós volt, ezért az első utam általában a kazetták felé vezet. Ezek a régi, elavult vackok a tudatom mélyén a biztos pontot jelentik a jelen kavargó fergetegében, mint minden, amit az ember gyermekkorában tapasztal és ismer meg. Visszatérni a forráshoz, talán így lehetne röviden jellemezni ezt a jelenséget.

Apám régen sokkal szerencsésebb ember volt. Még '91 elején vett egy Panasonic videókamerát 80 000 forintért, ami akkoriban kisebb vagyon volt. Persze nem volt rest használni, így most előszedhettem magamról és a családról néhány régi felvételt. Nagyapám, nagyanyám, apám, anyám, nagynéném, unokatestvéreim. Időutazás volt a javából.

Különös volt szembesülni a régi önmagammal, de az akkori megjegyzéseimet újra hallgatva, nem tagadhatom meg magam, még ha rengeteget is változtam amellett, hogy elhagytam a gyermeki szokásokat és gondolatokat. Ez talán valamennyire megnyugtat.

Tudom, hogy az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, és cseppet sem lennék bölcs, ha ezt nem tudtam volna elfogadni az idők során, de van, ami sokkal rosszabb. Azt a régi jelenetet nagyszüleim lakásán soha többé nem lehet megismételni, mert nem csak a szereplők egy része tűnt el, hanem a díszlet is végleg elenyészett. Nagyapám '93 őszén váratlanul elhunyt, majd 1 éven belül nagyanyám elköltözött. Őt tavaly temettem el. Ha az őseim közül bárkinek is tartozom, akkor bizonyára nekik a legtöbbel. Törleszteni? Nagyapámnak tudnék talán a legkönnyebben, ha az emlékét és a munkáját meg tudnám őrizni az utókornak. Nagyanyámnak? Nehéz eset. Talán a nemzet és leendő gyermekeim azok, akinek valamit a szellemiségéből átadva törleszthetem eme mérhetetlen adósságot.

2, Néha a közelmúltbeli eseményeken is eltöprengek, de mivel alapvetően érzelmi ember vagyok, a gondolataim általában érzelmi lenyomatok körül keringenek.

A magam hibáiból tanulok, mert leginkább a megismerés hajt. Így van ez nálam a párkapcsolatban is. 3 hónapig jártam Sissy kispolgári reinkarnációjával. Sötétbarna, hullámos haj, barna szemek, fehér, tejszerű bőr, mosolygós-szúrós szemek egy bájos arcon, és kislányos, csupaszra nyírt szeméremajkak. Mindez a XIX. század legszebb éveit idéző pompába csomagolva. (Szó szerint.) De valahogy én mindig is a fél siker embere voltam a kapcsolataimat tekintve, és már az első harapás után tudtam, hogy savanyú a szőlő, kukacos az alma. Sissy lelke, mint egy kicsorbult váza hevert a szemétdombon. Gonosz kezek vetették oda évekkel ezelőtt és senki sem nyúlt utána, hogy lemossa róla a mocskot, ami az évek során rárakódott. Még ma is hibásnak tartom magam, amiért ez nekem sem sikerült. Talán túl gyenge voltam és figyelmetlen. Talán nem ismertem fel, hogy pillangót fogtam, és ha nem tartom szorosan csukva a markom, elröppen az első fuvallattal.

Sissy látszólag révbe ért és szebb, mint valaha. Hosszú ideje nem akar már repülni. [...] De mivel Sissy önként távozott, és nem vitték, ezért rá se hederítettem. Sokkal érdekesebb volt a fickó. Ez a hosszú haj, hosszú szakáll, hülye vigyor, és a már-már nőiesen vékony testalkat, szánalmat és undort ébresztett bennem. Be kellett látnom, sajnos, hogy az új évszázad új embertípusai mennyire idegenek számomra. Noha a kor lenyomata ugyan rajtam is tisztán felismerhető, ez alól a kényszerűen magamra terített lepel alól még egy olyan szempár tekint a világra, amiben visszatükröződik a régi korok nemes és tiszta lángja, míg az utánam jövőkben, sajnos, már egyre ritkábban pillantom meg ezt a fényt.

"Mert valami megmagyarázhatatlan oknál fogva ez a kor előszeretettel használta lábtörlőnek az oltárterítőt és vica versa. Minden, amit nemesnek szánt az ég és az élet, az valahogy beleveszett ebbe az ostobaság és rosszindulat által felkavart mocsárba, amit fura mód a XX. század gondolkodói az emberiség legdicsőbb korszakának jövendöltek és úgy neveztek el, a XXI. század."

Éhes vagyok

2009-01-15T11:59:00.005+01:00

Azt hiszem többet kéne mozognom, ugyanis tegnap este elég rosszul éreztem magam, és csak egy kiadós boltba menős séta tett rendbe úgy ahogy. Az a baj, hogy a munkahelyemen és otthon is a gép előtt ülök. Ezt igyekszem kompenzálni némi súlyzózással, de szerintem nem sokat ér. Kb. három hónapja nem futottam egy métert se. (Na, jó, a villamos után 1-2 alkalommal, de az nem számít.) Határozottan hízok, ami némileg jót tesz a megjelenésemnek, mivel elég vékony voltam, de nem szeretnék sörhasat növeszteni. Valahogy diákkoromban olyan természetes volt a mozgás. Kimentünk focizni a rétre, tekertük a bringát, mely ilyenek. Most meg mi van? Kész rabszolgának érzem magam. Jól tartott rabszolgának.

Szóval a tegnap esti utam a nem túl távoli, éjjel-nappal nyitva tartó kereskedelmi egységbe vezetett. Igazából öblítőt meg üdítőt akartam venni, de az előbbiről megfeledkeztem. Vettem viszont egy játékot a PSP-mhez, mert már 1 hónapja meg van és játék nélkül elég értelmetlen. Általában olyan vagyok, hogy ha megveszek egy kütyüt, nem vagyok hajlandó sokat költeni a kiegészítőkre, főleg programokra, mert nekem valahogy a kézzel fogható dolgok többet érnek, mint a virtuálisak. Viszont, mivel éppen leárazás volt, 3000 Ft. még belefért. Eredetileg a Medieval-t akartam megvenni, de az valamiért 6500 Ft-ba került, ezért döntöttem a Medal of Honor - Heroes mellett. Tudni kell, hogy én nem szeretem a második világháborús játékokat, mivel azok még mindig tele vannak propagandával, ez viszont kellemes csalódás volt. Horogkereszt helyett egy szimpla kereszt a németek jelképe, és semmi ideológiai maszlag, csak játék. Korrekt. Bele is merültem, úgy hajnali fél háromig, aztán úgy elaludtam, mint punk a Bach-koncerten.

Egyébként itt az irodában is tolom, mert munka az nincs sok...

Az első hétfő

2009-01-05T11:33:00.004+01:00

Na, kérem szépen, a mai nappal újra megindult az élet kies hazánkban. El is mentem a postára, hogy feladjak egy megrendelést, ami még december 30-án érkezett, viszont a tömeget, és az egymást anyázó embereket látva gyorsan meggondoltam magam. "Majd inkább meló után, mert itt sose végzek." Bizonyára mindenkinek most jutott eszébe levelet küldeni az elfeledett rokonainak, és feladni a tavalyi csekkeket. Fasza. Egyébként jó tíz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy postán munkanap, délben kígyózó sorok álljanak. Akkor még dolgoztak az emberek. Vagy csak a társadalom elöregedése miatt lett sokkal több a nyugdíjas, akik akkor támadják be a postákat, amikor azok éppen üresek lennének, mert még mindenki dolgozik? Franc se tudja. De tény, hogy az utóbbi időben valahányszor postára mentem, tömeg volt.

Mellesleg az utóbbi időben teljesen felpörgött a bolt. Két hét alatt volt annyi rendelés, amennyi azelőtt egy év alatt. Azt hiszem, jót tett neki a reklám. Mondjuk kellett is, mert már kezdtem azt hinni, hogy sose adom el azt a rengeteg könyvet, ami itt porosodik nálam már tavasz óta.

Újrakezdés

2009-01-03T22:57:00.003+01:00

Immár sokadik alkalommal fogok blogírásba, de most nem mondhatom azt, hogy lenne bármilyen apropója is. Egyszerűen csak írni szeretnék azokról a dolgokról, amiket fontosnak találok, és szeretnék másokkal is megosztani.

Visszatekintve a korábbi blogjaimra, nem mondhatom, hogy az első próbálkozásom szerencsés véget ért volna, mert a blogom miatt sikerült a fél családommal összevesznem, de annyi haszna legalább volt, hogy jobban megismertem őket. Aztán volt egy romantikus blogom is, ahol az aktuális, haldokló párkapcsolatomról írogattam. Az a sztori megérne egy könyvkiadást, de erről talán Attila mesélhetne a legtöbbet, akinek nap, mint nap hallgatnia kellett elképesztő élményeimet. A legutóbbi pedig annyira elvont volt, hogy szerintem senki sem ismert volna rám belőle, mert az ott használt írásmód nagyon nem volt jellemző rám. Mellesleg, az is egy lány miatt íródott. No, de végül is ez kit érdekel, ha egy új blogról van szó?

Felmerül a kérdés, kell-e visszatekintenem az elmúlt 27 évre, leírnom, hogy hogyan jutottam idáig? Felesleges volna. Majd sztorizgatok alkalom adtán. Lesz majd miről mesélnem bőven. Térjünk vissza inkább a jelenbe. Mit is csinálok most?

A civil életben a legtöbben talán a Császári és Királyi Haditengerészet Egyesület elnökeként ismernek, de a Magyar Anime Társaságban is igyekszem hasznos tagként tevékenykedni, mint állandó animecon szervező. Hogy jön össze a kettő? Ne kérdezzétek, most úgysem mondom el. Inkább elmesélem, hogyan lettem a CSKHE elnöke.

Még az átkosban, úgy 6 éves fejjel olvastam Dr. Csonkaréti Károly: A Zenta cirkálóval kezdődött c. kisregényét egy balatoni nyaralás alkalmával. Akkoriban persze nem sokat fogtam fel belőle, de annyi már akkor is derengett, hogy régen Magyarországnak is volt tengerpartja, meg voltak nagy háborúk, meg mindenféle hadihajók, de a kép még nem állt össze. Teltek-múltak az évek, éltem az iskolások gondtalan életet, a könyv pedig elfelejtődött, és csendben várta, hogy újra levegyék a polcról. Időközben egyetemre mentem, és mit tesz Isten, pont történelem szakra. Eleinte még nem nagyon volt elképzelésem arról, hogy mit fogok kezdeni magammal, mire lesz jó egy történész diploma, csak anyám mondogatta mindig, hogy legyek tanár, mert csak. Újdonsült gólya koromban még arra gondoltam, hogy a magyar őstörténetet fogom kutatni, de amikor rájöttem, hogy ez a terület mennyire ingoványos, és milyen sokan próbálják a maguk igazát elismertetni, úgy döntöttem, hogy inkább hanyagolom a dolgot. Már harmadéves voltam, amikor a fent említett könyv újból lekerült a polcról. Rögtön tudtam, hogy ez az a téma, ami mellett el kell köteleznem magam. Megvettem az összes könyvet, amit akkoriban a könyvesboltokban, vagy az antikváriumokban kapni lehetett. Nem volt túl sok, és szinte mindegyiket Dr. Csonkaréti Károly írta. Persze ennyivel egy történész nem elégszik meg, hanem kutatni, írni kezd. Hamarosan eldöntöttem, hogy a Monarchia tengeralattjáró-flottilláját fogom kutatni. Persze ebből még nem következett egyenesen az, hogy egyesületet is fogok alapítani. 2004-ben történt, még mindig harmadéves koromban, hogy az egyik fiatal tanárom néhány kollégájával és diákjával megalapította a Magyar Ifjúsági Külügyi Egyesületet, amihez én is csatlakoztam, így bepillantást nyertem abba, hogyan is működik egy egyesület. A példán felbuzdulva döntöttem úgy, hogy megalapítom a saját egyesületemet, mely a császári és királyi haditengerészet történetének kutatását és emlékének megőrzését tűzi ki céljának. No persze ne hogy azt higgyétek, hogy olyan könnyű megalapítani egy olyan egyesületet, ami egy teljesen ismeretlen téma mellett kötelezi el magát. Azonban hála segítőkész barátaimnak, hamar összejött a 10 fő. (Ugyebár minimum ennyi ember kell egy egyesület alapításához.) Az alapítás körüli kalamajkát inkább nem írom le, nem publikus. A lényeg, hogy november végére megvolt a bejegyzésről szóló határozatunk, és megkezdhettük a működésünket, de az már egy másik történet.

Gyógyír

2008-06-30T22:22:00.005+02:00

"A szemedbe nézek és az óceánt látom. Lelkem kiszakad testemből."

Péntek este.

Ajkaimon aranyló nedű, mely torkomban gyöngyözik. Lassan elhomályosul szemem. Rád gondolok, s közben egy mély, érdes hang int újra és újra a távolból:
"Die Liebe ist ein wildes Tier."

Minden este.

Aláhullok. Kötelek nélkül zuhanok. Halk puffanás az ágyon. Üresség kívül, s belül.

- A távolságot, mint üveggolyót, megkapod.
- Porrá zúznám!!

Lassan körbejárok. Vágy, harag, düh, ösztön forr izmaimban. Mosolyogva nézel, mint valami játékszert...

"Nem ember, nem ember..."

Minden izmom megfeszül. A torkodat harapom. Szememre vörös fátyol vonul. Izzadt vállaid az ajkamhoz érnek. Felvonyítok...

"Nem ember, nem ember..."